Tényleg szüksége van a szervezetünknek napi nyolc óra folyamatos alvásra? Vagy létezik módszer, amellyel „átverhetjük” a biológiai szükségleteinket?

Matt Bianchi a Massachusetts General Hospital alváskutató részlegének igazgatója szerint alvásigényünk és alvásmódszerünk különböző, így a közszájon forgó napi 7-8 órai éjszakai alvás nem minden embernek tökéletes megoldás a teljes pihenésre: „A legegyszerűbb példával: van, aki reggel fel tud pörögni egy csésze kávétól, de van, akire semmiféle hatással sincs. Hasonlóképpen van, aki számára jó megoldás a polifázisos alvás, vagyis amikor több alkalommal alszik valaki, rövidebb időszakokat egy nap, de van, aki ettől kimerült lesz, és árokba borul az autójával.” Élelmes biohackerek több változatot is kifejlesztettek már az utóbbiból, amelynek lényege, hogy az alvást több rövidebb blokkra bontják, napi egy hosszabb szakasz helyett.

A polifázisos alvás hívei szerint az ő módszerük segítségével az agy gyorsabban éri el a gyors szemmozgásokból álló REM-fázist, így az alvás tényleges hossza kevésbé számít. A kutatások szerint például a teljes populáció három százaléka mindenféle káros hatások nélkül képes, mindössze néhány órányi alvással funkcionálni.

A polifázisos alvás változatai:

bifázisos alvás: kétszer három-négy órányi alvás, egy órányi ébrenléttel a két blokk között

Dymaxion alvási-ciklus: egy-egy 30 perces alvás hatóránként

Uberman-beosztás: hatszor 30 percnyi alvás 24 óránként

Everyman-beosztás: egyszer három óra plusz háromszor 20 perc alvás naponta.

Népszerű a biofázisos alvásminta

 „Az ismert történelmi források szerint évszázadokra visszamenően kijelenthető, hogy a domináns alvási minta a bifázisos alvásé volt – mondta Roger Ekirch a Virgina Tech University alváskutatással foglalkozó szakértője, az At Day’s Close: Night in Times Past című könyv szerzője a Psychology Today weboldalnak nyilatkozva. – A legtöbb ember kétszer négy órát aludt, a két blokk között egy óra ébrenléttel. Ez idő alatt sokan az ágyban maradtak ugyan, hogy imádkozzanak, vagy megbeszéljék az álmaikat a párjukkal. Mások azonban aktívabbak voltak, sőt akár a házat is elhagyták, mielőtt visszatértek volna aludni.”

A történelmi és irodalmi alkotásokban, illetve az ipari forradalom előtti időkben gyakran előfordul, hogy a mély alvásra „első alvásként”, a folytatásra pedig második vagy reggeli alvásként hivatkoznak. Ezek azonban szépen lassan kikoptak a XIX. század során, Ekirch szerint pedig aki így alszik, „azt inszomniásnak nevezik ma.”

Persze a villanyvilágítás elterjedése alaposan megkavarta a dolgokat, ugyanis szervezetünk belső órája, az úgynevezett cirkadián ritmus úgy reagál az erős fényre, mint a napsütésre: ha túl erős fény éri az alvót, a szervezet leállítja az alvást szabályozó melatonin nevű hormon termelését.

Thomas Wehr alváskutató a kilencvenes években felfedezte, hogy a legtöbb ember bifázisos alvásmintát produkál, ha a világosság és a sötétség természetes váltakozásának van kitéve. „Ezért nem kell pánikba esni, ha valaki felébred éjszaka, néhány óra alvás után, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy álmatlanságban szenved, lehet, számára egyszerűen ez a normál alvásminta” – írta Wehr kutatásával kapcsolatban. A bifázisos alvásra a mediterrán országokban láthatunk példát, a sziesztával, illetve a késői fekvéssel megvalósuló két blokkból álló alvásminta esetén.

Agyi méregtelenítés alvás közben

Természetesen a fenti módszerek egyike sem tekinthető kőbe vésett szentírásnak, a szakértők is arra figyelmeztetnek, hogy ha valaki úgy érzi, egy-egy módszer számára nem jár eredménnyel, és kipihentebbnek érzi magát egyik vagy másik megoldást alkalmazva, semmiképpen se erőltesse magára a másik megközelítést.

Különösen, mivel a University of Rochester orvosi központjának munkatársa, Maiken Nedergaard és kutatócsoportja 2013-ban felfedezte, hogy az emberi agy egy különleges módszerrel, az úgynevezett glimfatikus rendszer alkalmazásával távolít el az agyunkból különböző méreganyagokat alvás idején.

A Science című tudományos lapban megjelent kutatási anyag szerint a glimfatikus rendszer az úgynevezett agy-gerincvelői folyadékot (cerebral spinal fluid – CSF) „keringeti” a koponyánkban alvás közben, hogy ilyen módon távolítson el az agyszövetből olyan vegyületeket, amelyek az agy napi működése során keletkeznek: ilyen például az amiloid-béta nevű fehérje, amelynek jelenléte összefüggésben állhat az Alzheimer-kór kialakulásával. Nedergaard és kutatócsoportjának kísérleti eredményei szerint ez a rendszer tízszer aktívabb alvás közben és sokkal nagyobb mennyiségű amiloid-bétát távolít el az agyból, mint az ébrenlét idején.  (Forrás: Nlcafe, Horowitz Katalin)

A Budapesti Alvásközpontban (Benyovszky Orvosi Központ) szakemberek segítségével Ön is megtalálhatja azt a módszert, amellyel az Ön agyának méregtelenítése nap mint nap a leghatékonyabban sikerülhet.

Bejelentkezés telefonon: 36 1 789 30 45, e-mailen: info@orvosikozpont.hu