Nem kevés szülőnek okoz komoly fejtörést, hogyan vegye rá gyermekét a délutáni alvásokra, este az időben lefekvésre: az alvással kapcsolatos gondok a gyermeknevelési problémák listájának élén állnak. Bizonyos módszerek egyes szülők szerint nem megfelelőek, de tény, hogy célravezetőbbek lehetnek, mint a túlzott engedékenység.

Az amerikai szülők például gyakran alkalmazzák azt a módszert, hogy a gyermeket idejekorán saját ágyába szoktatják. Elfogadott, hogy a kicsiket a besötétített szobában aludni hagyják, más szülők számára azonban ez a módszer elfogadhatatlan. Úgy vélik, a kicsi gyermek fél egyedül, magára hagyva, ráadásul nem tartják biztonságosnak ezt a megoldást. A kicsit idősebbeknél valóban előjönnek a félelmek a szörnyektől, betörőktől, és még sorolhatnánk. Leginkább magától a félelemtől és az egyedülléttől tartanak.

Megint másutt a gyermek a családdal lehet egészen addig, míg maga nem érzi szükségét az alvásnak. Ha nem megy aludni, megvárják, amíg magától elalszik a kanapén, és beviszik a saját ágyába. Ennek is van azonban hátulütője: a gyermek, aki fél esetleg a saját szobájában aludni, erőlteti, hogy minél tovább ébren maradjon, csak hogy ne vigyék át az ágyába, ez pedig oda vezet, hogy extrém módon kifárasztja magát, és a kelleténél kevesebbet is alszik.

A családi ágy

A családok egy részében népszerű megoldás, hogy hagyják a kisgyermeket, hadd aludjon a szülői ágyban. Ez gyermekbarát ötletnek tűnik, mégsem biztos, hogy a gyerekre nézve ez annyira előnyös lenne. Nem beszélve arról, hogy a szülő, aki a mozgolódó gyermektől olykor aludni sem tud rendesen, és még az ágyban is együtt van vele, napközben hajlamos lehet türelmetlenebb lenni a gyermekkel szemben. A szülőnek is szüksége van saját térre és a partnerével kettesben töltött időre, mert ha ez rendszeresen elmarad, azt a kapcsolat vagy házasság is megsínyli!

A nagy ágy biztonságosabb?

Amellett, hogy a gyermek számára gondot okoz egyedül aludni a másik szobában a kiságyban, s gyakran tartanak attól, hogy a kimászik, kiesik a saját ágyából, sőt, ha távolabb van tőlük, alvás közben meg sem hallják. Nos,balesetek a nagyobb ágyban is előfordulnak, és van néhány dolog, amit a szülőknek meg kell fontolniuk, mielőtt úgy döntenek, hogy a kicsivel egy ágyban alszanak!

Ellenőrizzük például, nem szorulhat-e be a gyermek a két matrac közé, vagy a matrac és a fal közé! Ne használjunk lécezett fejtámlát, védőkorlátot a lábnál vagy az ágy szélén, ahová a gyermek feje beszorulhat! Ne aludjunk együtt vízágyban, s akkor sem, ha a szülők egyike netán alkohol – vagy kábítószer befolyásoltság alatt van! Ne tegyük ki annak veszélynek a gyermeket, hogy véletlenül ráfekszünk!

A gyermek feje sose legyen elérhető közelségben egy éles szélű asztallal, a függöny zsinórjával vagy bármilyen, számára veszélyt rejtő berendezési tárggyal! Bár nagyon meghitt lehet a gyermekkel való együtt alvás, a kisgyermekek nem a legjobb hálótársak: rugdosnak, izegnek-mozognak, forgolódnak, egyszóval szinte minden percben felébreszthetik a szülőt, akinek bizony szüksége van az alvásra.

Amennyiben nem szeretnének egy ágyban aludni a gyermekkel, megoldás lehet a kiságyát a szülői szobában elhelyezni, így biztonságosabb közelségben van, és a kicsi is jobban érzi magát. Ezzel egyébként a gyermek ellenkezése a korai lefekvés miatt is megszűnhet. Egy függönnyel vagy térelválasztóval csinálhatunk magunknak egy kis privát szférát is! A csemete elaltatásának sok alapszabályát kell követnünk, a nyugodt alvás érdekében.

Fontoljuk meg a gyermekkel alvást, mert ha a kicsi hozzászokik a biztonságos meleghez a szülők között, az„élő Teddy mackókhoz”, akik mellett nem fél, sokkal nehezebb lesz később átszoktatni a saját szobájába! Persze minden gyermek más, van, aki ezek után éppenséggel jól érzi magát a saját ágyában, de ez ritka. Olyan eset is van, amikor a csemete már elég nagynak érzi magát ahhoz, hogy saját ágyában aludjon a külön szobában, ez büszkeséggel tölti el: ez egy szerencsés eset.